Az 1800-as években egy alkatrész gyártó manufaktúrával kezdődött minden. Néhány év leforgása alatt, az alapítók eljutottak odáig, hogy saját óraszerkezettel rendelkeztek. Ha azt mondjuk, hogy ez akkoriban nem számított mindennapos fejleménynek, akkor finoman fogalmazunk. Az újításra való hajlandóság már akkor túlbuzgott a mesterekben,és ez a hozzáállás azóta sem változott.
A Certina óra nem éri be az ismerttel
Az óra történelmét végigkísérték a hullámhegyek és völgyek. A világháborúk, mint minden ipari, nem fegyvergyártáshoz kapcsolódó területet, megszaggatták kicsit a felfelé ívelő egyenest. Ám a cég valamiképpen mindig nyertesen került ki az ilyen helyzetekből. Nőknek készítettek csodálatos időmutatókat akkoriban is, amikor az urak mereven elutasították az órahordást, mint szokást. Aztán technológiai újítások nyomába eredtek, amiket meg is valósítottak. Hirtelen a Grana név kicsivé vált, a vállalat ugyanis átlépte az országhatárt. Ekkor született meg a Certina, amit a jó hangzása, könnyű kiejthetősége emelte fel a csúcsra. A mindenkori fejlődés tekinthető a márka hitvallásának. Ezen a vonalon is folytatta tovább a ténykedését a cég. Aztán elérkezett az idő, és ütött a svájci óragyártás órája. Elvileg. Legalábbis sokan temették az óra előállítás svájci nagyjait. Az olajválság ötvözve azzal a ténnyel, hogy a Távol-Keletről olcsó importárú érkezett tömegével, úgy tűnt, kiütéssel győzi le a minőségi óraremekelést. Ám végül összeolvadások, újraszerveződések után fennmaradt mindaz, ami évtizedek, nem egyszer évszázadok munkájával épült fel.
Mi a Certina óra védjegye?
A DS rendszer. Ez a dupla biztonsági elgondolás hihetetlen innovációnak számított. Mi volt vele a cél? Olyan órák gyártása, amik tényleg bírják a strapát és nemcsak úgy, tessék-lássék módon. A Certina óra aztán csúcshódító expedíciók, extrém sportteljesítmények társeszközévé vált, és bebizonyította, hogy tényleg megállja a helyét: nem csupán a divatban, hanem a külső tényezőkkel szembeni dacolásban is.