Abban a korban, amikor mindenki az okostelefonját nyomkodja, amin messziről látszik a pontos idő, dátum stb. jogosan került reflektor fénybe ez a problémakör. Ám bár egyesek váltig állították, hogy el fognak tűnni a karórák, végül nem lett igazuk. Hogy mi az oka ennek a túlélésnek? Egyrészt a kényelem. Még mindig gyorsabb és egyszerűbb rápillantani a csuklóra, mint előtúrni a telefont, kiszedve a tokjából vagy éppen a táskából. Másrészt az esztétikum.
Az óra mindig is egyfajta átmenetet képviselt a divatékszerek és a praktikus kiegészítők között. Kár lenne tagadni, hogy roppantul hasznos jellemzőkkel büszkélkedik: precíz óraszerkezetének köszönhetően, és a kvarc pontosságának hála az idő kijelzésében verhetetlen. Nem egy modell mutatja a dátumot is, sőt egyre több, plusz, egykor extrának számító funkcióval is rendelkeznek a kínálat tagjai. Száz szónak is egy a vége, a praktikum ezen a területen megkérdőjelezhetetlen. De ott van a másik part, az óra, mint divaték elképzelés. Valójában ez az elgondolás egyáltalán nem földtől elrugaszkodott, mivel a karórának van egy olyan, magával ragadó, mással össze nem téveszthető bája és kisugárzása, ami markánsan befolyásolja a viselője megjelenését. Nem véletlen, hogy a gyártók olyan nagy hangsúlyt fektetnek az előállítás folyamataira.
A férfi óra karaktert, dominanciát és markánsságot képvisel. Vagyis egyaránt helytállhat a hétköznapokban és a különleges eseményeken. Ha olyan modellben gondolkodik, mely kialakításában idomul a személyiségéhez, akkor harmóniát hozhat létre. Olyan összhangot, melyet a viselés minden pillanatában érezhet és élhet, és amit a közvetlen környezete is garantáltan észlel majd. Ez a megfoghatatlan, mégis pontosan regisztrálható kellem és vonzerő az, ami tökéletessé varázsolja a karórát, és ami elpusztíthatatlanná teszi a generációkat, évtizedeket átívelő, már-már öröknek tekinthető divatját.