De miért beszélünk múlt időben? Változott valamit ez a kép?
A svájci órák ideje lejárt?
Igen, átalakult a helyzet, ám szerencsés fordulatot vett a történet.
Esztendőkkel ezelőtt, az okostechnológia megjelenésének hajnalán úgy tűnt, hogy ütött az időmutatók órája. Egyszerűen nincs tovább, mert a kütyük átvették az összes, amúgy karórák képviselte funkciót. Pontos idő? Ugyan, ennek a megállapításához bőven elegendő egy mobiltelefon vagy táblagép. Dátum? Szintén felesleges a csuklóra pillantás, ha egyszer eszközszinten megoldható a számtalan precíz adat kijelzése.
Akkor ezek szerint vége? A svájci órák megtestesítette minőség nem bír értékkel?
Egyes szakértők ténylegesen az iparág eltűnését tartották a leginkább valóságszerű forgatókönyvnek. De egy valamivel nem számoltak. Azzal, hogy a megújulás ezt a területet sem kerüli el.
Tény, hogy a svájci időmutatók újragondolása nem volt könnyű feladat, mert az, ami mindig is az értéküket adta, vesztett a fontosságából. A pontos időkijelzés ugyan lényeges szempont maradt, csak éppen más eszközökre helyeződött a figyelem.
Lehetetlennek tűnt teljesen újraálmodni a részleteket. De aztán megszületett a köztes megoldás. Végül a karórák kivitele, a szerkezetek minősége ugyanazt a szintet hozta, mint egykor. Csakhogy a megszokott előnyökhöz a külső stílusjegyek szemeket vonzó pozitívumai is csatlakoztak.
Nagyjából innentől kezdve sorolhatóak az időmutatók a divatékszerek közé. Mivel a mindenkori prémiumminőség sem szenvedett csorbát, így az óragyártó vállalatoknak nem kellett feladniuk az évtizedeken át hűen őrzött és dédelgetett hitvallását.
A svájci órák mennyire kímélik a pénztárcákat?
A minőségnek ára van, ám ez a megjelenő és megtestesülő értékek fényében egyrészt érthető, másrészt abszolút megfizethető. Tehát az ár/érték arány mérleg nyelve az értékek felé mozdul.