Mert hogy ez a valóság, s minden egyes, a japánokhoz köthető márka, illetve minden egyes kollekció tagja erről tanúskodik. A technikai profizmus tehát alap, amivel bátran számolhat. De még mi az, amit nyerhet, ha a vállalat égisze alatt megszülető időmutatókat választja? Az esztétikusság nem lehet kérdéses. Igazság szerint néhány esztendővel ezelőtt még abszolút nem a szépség, mint elvárható tulajdonság volt ezen a területen elsődleges.
Sőt. De aztán megérkeztek az okosórák, amik úgy tűnt ki is szorítják a hagyományos időkijelzőket a piacról. Ahogy látja ez nem így történt, viszont azért ehhez nagy veszteségek kellettek és persze nagy horderejű változtatásokra volt szükség. A svájci alapokon nyugvó óragyártásnak ki kellett találnia, hogy hogyan és hova tovább. Az az egy biztosnak látszott, hogy az okostechnológiával nem tudják felvenni a versenyt a tradicionális karórák, s ez valójában soha nem is merült fel, mint jogos vagy teljesíthető igény. De akkor mivel tudott mégis a szektor előrukkolni és minek köszönheti mai napig kígyózó sikerét? Nos a szépségnek, pontosabban annak, hogy az órák használati tárgyakból divatékszerekké avanzsáltak.
Nem veszítették el természetesen gyakorlati szerepüket, még mindig kimagaslóan teljesítenek az időkijelzésben, amit nem zavarhat meg sem egy lemerülő akkumulátor, sem a térerő hiánya (ellentétben az okostechnológia termékeivel), viszont hangsúlyos a divatvilágban betöltött szerepük. Mert hogy a trend színes és sokoldalú dimenziója hirtelen órák képében öltött testet, persze nem egy az egyben. A különböző gyártók igyekeztek kitalálni azt az arculatot, ami csak rájuk jellemző, s ehhez ki-ki előhívta a maga ötletét, hol a múltba, hol a jövőbe tekintve. A Seiko óra minősége az, ami egyszerűen halhatatlanná teszi a piacon, s ez óriási eredmény, mivel ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a márka nem pusztán tetszetős modelljeivel érte el a figyelmet és elismerést, hanem megbízhatóságával, ami évtizedeken, évszázadokon át töretlen maradt.